Itt maradt utána egy egész világ.

A KÖLTŐ OTTHONA

1935-ben Szabó Lőrinc már a Te meg a világ költőjeként költözött a Volkmann utcába. A következő huszonkét évben ez a lakás lett családi otthona, könyvtára és állandó alkotói háttere. Innen dolgozott műfordításain, itt rendezte kéziratait és könyveit, és ide tért vissza utazásaiból, gyógykezeléseiből és balatoni alkotóidőszakaiból.

Az íróasztal. A földgömb. Az írógép. Az egyiptomi utazáson viselt kalap. A kopott kordzakó. Egy fiókban az Afrikából hazahozott „titkos” homok. És több ezer könyv, köztük Keats, Wordsworth és Coleridge angol nyelvű kötetei, Szabó Lőrinc fordítói jegyzeteivel.

Az emlékszoba egy alkotói élet megmaradt, mindennapi közege. A tárgyak nem csupán a költőre emlékeztetnek: azt a világot őrzik, amelyben a Szabó Lőrinc életművének fontos darabjai megszülettek.

Szabó Lőrinc a Volkmann utcai dolgozószobájában Cila cicával

Nem rekonstrukció és nem múzeumi díszlet. Az a hely, ahol Szabó Lőrinc dolgozott, könyvei és személyes tárgyai között.

Huszonkét év egy budai könyvtárszobában. Család, költészet, műfordítás és történelem egyetlen lakás falai között.

Szabó Lőrinc és Lócai a Volkmannn utca teraszán

1994-ben G. Szabó Lőrinc – a versekből ismert Lóci – hozta létre az Alapítványt. Azóta az emlékszoba őrzése mellett kutatással, dokumentálással, oktatással és az életmű továbbadásával dolgozunk Szabó Lőrinc örökségéért.

AMI ELŐTTÜNK ÁLL

Dokumentálni
a könyveket, tárgyakat és a gyűjteményt.

Digitalizálni
hogy a szoba akkor is hozzáférhető legyen, amíg zárva van.

Fenntarthatóvá tenni
az emlékhely hosszú távú működését.

Újra megnyitni
hogy olvasók, kutatók és diákok is beléphessenek.


Az emlékszoba megőrzése, dokumentálása és későbbi látogathatóvá tétele csak támogatással valósulhat meg.

Adományával nem egy névtelen intézményt, hanem egy valódi helyet segít megmenteni: egy budai szobát, amelyből a magyar irodalom egy darabja néz vissza ránk.